Guillén Nicolas: Rumba
A rumba, mint a bot,
a muzsika mély sűrűjébe kavar.
Súlyos illatok:
szegfűszeg, fahéj.
Jaj, nagy a baj!
Nagy, mert idejön a Fela most, ropni a néger
stricijével, hajajaj!
Hej, csupa bors ez a csípő,
teste nyúlánk arany ömlik a hosszán...
Hej, csuda jó nő,
haj, csuda rossz lány!
Rajt ami van, kicsi korc, ruhafoszlány,
kin-ladikomnak a tenger, igéző:
hej, csuda jó nő,
haj, csuda rossz lány!
Mély ez az ár, rám buja öle vár;
hűvös a habja, s ölelni ma úgy hi,
hogy belefúlni
kellene már!
Hurkot sző a zenével a lábod,
s engem is, ó, beleszősz e hurokba!
Hószínű tajtékként kanavászod
rácsap fekete húsodra.
Téboly szekere! a te hasad a kereke;
száraz lehelete perzsel a szádnak;
kantárszárnak a farodon a kendő,
szilajon a rum teveled tovavágtat.
Elkapom egyszer, elernyed a tested,
lekötözi azt a merénylő,
szöknél, ám soha el nem eresztlek,
hadd simogassalak, errefelé jöjj,
hej, csuda
jó, csuda szép nő;
ujjam alá gyere, ide kucorodjál,
haj, csuda
rossz lány!
Ropjad még, kis idő, s íme késő,
hej, csuda
jó nő;
nem telik életed így mulatozván,
haj, csuda
rossz lány;
még kis idő, s belefájdul a csípő,
hej, csuda
jó nő;
s már veríték, ami lepereg a hosszán,
haj, csuda
rossz lány!
Még egy korty.
Nem is kell ma más.
Éppen elég volt, talpra, gyerünk, gyerekek,
pucolás!